Nem tudom még mi a neve sorozat - 1 rész

HALI!

Itt vagyok a történetemmel, ami igazából egy sorozatnak a prológusa. Nem kivánok még blogot nyitni, mivel szerintem nem lenne nagy sikere. Ezért itt a blogon lesznek részek, talán 10-15. Ha tetszik a prológusa akkor pipáljatok, vagy írjatok megjegyzést. Következő bejegyzésemig sziasztok.

„Itt nem bor ücsörög a pohár mélyén, hanem vér”

-  Ruben! – nézett rám erős tekintettel Gared- Leszeded a többit?

-  Persze, menj csak! – szóltam neki vissza, és közben szembe néztem az ellenfelemmel-

 Undoritó egy lény volt. Egy ghoul. A fejéből tüskék álltak ki, és hegek voltak az arcán. Nemrég változhatott át. A karján friss vér fojdogált. Egyre többen jöttek. Gared már szerintem a fogadó közelében járhatott. Én pedig a sötét erdő közepén, Ghoulokkal körbevéve álltam, várva arra hogy az egyik megtámadjon.

 Előhúztam a kardomat, a tokjából és elkezdtem hadonászni vele. Nem láttam sok értelmét, de úgy látszott hogy ez a Ghoulokat idegesíti.

 Aztán megtörtént. Az egyik elkezdett felém szaladni. Én már készültem a támadásra, amikor egyszer csak, egy nyíl fúródott a Ghoul testébe. A Ghoul elesett, én pedig csodálkozva néztem, hogy ki is lehetett az aki ezt a nyílat elengedte.

El kezdtem keresni az illetőt, de csak a szememmel, nem mozdultam el a helyemről, mert még mindig Ghoulok sokasága vett körül.

 Aztán még több nyíl jött. Mindegyik eltalált egy-egy Ghoult. Így pár percen belül, már csak halott Ghoulok vettek körül. Nem hittem a szememnek amikor megláttam, hogy az egyik fán épp ki ücsörög.

-  Geralt – suttogtam magamban – Hogy kerülsz te ide? Nem... Nem Délen kellene harcolnod? – kérdeztem tőle –

-  Látom, vagy mondjam úgy hallom, hogy még mindig eléggé buta vagy. Te nem értesültél az új hirekről? Miszerint, az újdonsült királyunk Ramsey alig került trónra, már le is mondott?

Már új királyunk is volt? Tényleg eléggé buta vagyok.

-          De... De miért?

-  Ahjj – sóhajtott – Vajon miért? Amiért a legtöbb király mond le a trónról, életben akar maradni. Ramsey-t még azelőtt megutálták, míg trónra nem került.

-          Miért, mit csinált előtte? – kérdeztem tőle, miközben ő épp a fáról mászott lefelé –

 Miután lemászott oda állt elém. A fekete csuklyájából csak a vérpiros szeme látszódott ki. Levette a csuklyáját és akkor láttam meg, hogy ő egy vérangyal.

-          Hogy.. hogyan lettél vérangyal? – kérdeztem tőle ijedten-

-  Ahogy a többi is, egy nemes véréből ittam. Hmmm, még most is ha rágondolok milyen is volt. – és közben a száját nyalogatta –

-  Egy nemes véréből? Hát melyik nemes engedné meg hogy igyál a véréből? – kérdeztem tőle, egy kicsit lenézően –

-  Elég hosszú történet. De megpróbálom neked elmesélni. Nemrég történt, talán 1-2 hónapja. Épp hazafelé tartottam, mármint a fogadóba ahol megszálltam aznap éjjel. Amikor megpillantottam egy részeg embert. Először úgy gondoltam meg hagyom az életét, de aztán észrevettem, amikor elesett hogy a kezéből ki ejtett egy medált. Ekkor már tudtam, hogy ezen az éjjelen minden meg fog változni. Lassan oda mentem hozzá, mintha segíteni akarnák neki. Lehajoltam, és az egyik kezemet a szájára tettem, hogy nehogy segitségért kiáltozzon. Oda hajoltam a nyakához, és belemeresztettem a fogaimat. Minden percét kiélveztem annak, hogy ihatok egy nemesből. – mindezt úgy mesélte el, hogy végig a sötétségbe bámult -

-  Kiket hoztál még magaddal? – váltottam gyorsan témát -

-   Áhh, őket csak út közben szedtem fel. – és hátranézett –

Egyszer csak valaki előmerészkedett a sötétségből. Egy hosszú fekete hajú fiú volt, úgy 16 éves lehetett. Aztán még többen előjöttek, mindegyiknek hosszú haja volt.

-          Tündék. – suttogtam-